akit az istenek szeretnek, meghagynak gyereknek!

Azt mondják, hogy akiket az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek. Sokunknak volt gyermekkori álma olyan játékokkal szórakoztatni magunkat, amelyek az eredetit utánozva, élethűen mozognak, ugratnak, repülnek, csörtetnek lánctalpaikon. Mára ezek a jó minőségű játékok sokkal elérhetőbbek, mint akár csak 10-15 éve. Ismerkedj meg te is velük, varázsolj a nappaliból versenypályát, repteret, vagy csatamezőt!

Friss topikok

  • ommm: helyes. a flasht "kijavítottam" kaptál még +15 frame-et :) így lassabb. csak ki kéne agyalni valam... (2008.11.18. 10:44) Miért managertoys?
  • baowah: ez nem bukolampas, de zsir: rocket-garage.blogspot.com/2008/11/back-to-future.html (2008.11.17. 12:26) Egyszer mindennek eljön az ideje.

Linkblog

HTML

távirányítású játékok nagyoknak (is)!

Miért managertoys?

2008.11.06. 23:33 | streetsta | 8 komment

Legutóbb ott tartottunk, miért is lett managertoys a bolt neve. A "manager" talán magyarázatra szorul, hiszen nem is olyan régen még egyenlő volt a nyugatiautóból lila öltönyben kipattanó, mindenki számára jól láthatóan és feltűnően mobiltelefonáló (mondjuk az akkori aktatáska méretű gépekkel nem volt nehéz feltűnést kelteni) makkoscipős alakkal. Már azonban a mobiltelefon is normális használati eszköz lett, és a manager szó hallatán sem ilyen kép ugrik be az embernek. Sokat tépelődtem - valami olyan név kellett, ami következtetni enged arra, milyen dolgokat is árulunk. Nem akartam tisztán modellboltként kezelni a boltot -nagyon fontosnak tartom még most is, hogy nem a kimondottan profi modellezők boltja akarunk lenni, hanem a kezdőké, haladóké, akik nem életformaként, hanem hobbyként tekintenek erre a jó játékra. Pontosan magamból indultam ki, emlékszem, amikor először megnéztem egy modellbolt kínálatát. Összezavarodtam, hirtelen túl sok információ zúdult a nyakamba, túl sok lehetőségből kellett választani. Pedig induláshoz egyáltalán semmi szükség a legprofibb szénszálas és kevlár erősítésű anyagokból, alumínium és titán alkatrészekből építkező alvázakra, programozható töltőkre, gumimelegítőre, 2,4 gigahertzes, programozható rádióra, meg a fene tudja még mire. Ja, és nem mindenki tud fényezni, nincs mindenkinek ideje/kedve egy alvázat összeépíteni, alkotóelemenként megvásárolni külön-külön mindent. Fontos kiindulási pont volt tehát, hogy menetkész járművekből álljon a választék nagy része. Ezeket manapság RTR, RTF rövidítésekel illetik, ready-to-run(race)/ready-to-fly, szabadfordításban menet-/versenykész, repülésre kész a jelentésük. Pontosan azt tudják, amit kell, nem (na jó, van, hogy kicsivel, esetleg jóval) többet, de semmivel sem kevesebbet.

Mikor elmentünk Nürnbergbe, a játékkiállításra, kifejezetten ezekre az RTR/RTF készletekre hegyeztük ki magunkat, tapogattuk, nézegettük őket, standról standra támolyogtunk. Egyre világosabbá vált, hogy mind több gyártó adja a termékeit ilyen kiszerelésben, ráadásul sokan szerepeltetik marketing anyagaikban az irodában, vagy otthon játszó felnőtteket, akik kávészünetben repülnek egy kört a helikopterrel az íróasztal körül, vagy lenyomnak egy gyors versenyt a tárgyalóban. Saját tapasztalataimból tudtam, hogy nekem kimondottan ezek a beltéri (indoor, ahogy a művelt angol mondja) gépek okozták a legtöbb örömöt. Méretüknél fogva sokkal kevesebb nyűg van velük, nem függünk az időjárástól, a napszakoktól, ráadásul egy csomó más előnyük is van. Az is világos volt, hogy az én korosztályom mára már felnőtt (Hehe. Jó van, na, mondjuk azt, hogy már nagyok vagyunk), sokan vannak, akik irodában dolgoznak, és bizony -szintén tapasztalat- szivesen ökörködnek stresszoldásként valami játékkal. Ráadásul tudom, hogy sokunkba mélyen beleégett a gyermekkori vágy egy távirányítós autó/repülő iránt, csak olyan drágák voltak (illetve sokáig gyakorlatilag halandó ember számára nem is léteztek), hogy sosem lett ilyenünk, vagy csak valami hitvány pótlék jutott (csattogós vagy kattogós-távirányítós autó, ami csak előre, meg jobbra-hátra ment), ami már a második alkalommal csalódást okozott, ráadásul a hülye haverok megbolondították a tapsolgatásaikkal a szerencsétlen kisautót. Meg ugye voltak a klasszikus madzagos távirányítósok, amik tényleg klassz cuccok voltak, mindenki szívesen emlékszik vissza a Wartburgokra, Fiatokra,  DeTomaso Mangustákra, meg ki tudja mikre, de az igazi mégis csak az irigyelt gazdag gyerekek rádiótávirányítású autója volt. Mára ezek a régebben kilátástalanul sóvárgó emberek megtehetnék, hogy valóra váltsák gyermekkori álmukat, de vagy nem tudják, mennyivel olcsóbbak lettek ezek a kis gépek a régi viszonyokhoz képest, vagy már rég nem is jutott eszükbe. Olyannal is találkoztam, aki azt sem tudta, hogy lehet nálunk (mármint az országban) ilyeneket kapni.

Szóval arra gondoltam, hogy ez a mára önálló, saját keresettel rendelkező, remélhetőleg a játékra fogékony korosztály érdeklődhet ilyesmi után -saját ismeretségi körömben legalábbis szép számmal vannak ilyenek. Lelki szemeimmel láttam a megfáradt ügyfélkapcsolatos, hr-es, ilyen-olyan referens és egyéb képvieslőket, amint egy kis irodai versennyel frissítik fel magukat a mindennapi taposómalomban, ügyintézők és előadók, újságírók és szövegírók szorítják ki egymást az ideális ívről.

A névválasztás sosem könnyű. valami olyasmi kellett, ami utal arra, kikre is gondoltam, mint célcsoport. A névben benne kellett lennie valamilyen formában a játék szónak, meg utalnia kellett a korosztályra, a játékok jellegére. Meg lehetőség szerint nemzetközi (kézenfekvően angol) név legyen, mivel adott volt az üzlethelyiség, amit cimborám nem használt, így ideálisközeli volt a Váci utca 4. alatti ház pincélyében található bolt, de azon a környéken azért helló turisztok is vannak szép számmal, akik a magyart nem teljesen tisztán értik/beszélik. Tehát akkor: Felnőtt játékok, adult-toys? Aha, persze. Aztán csak pislogok, mikor a negyvenedik őszes halántékú úriember jön le guminőt keresve, meg szégyenlős hölgyek szemlesütve vibrátort kérnek tőlem. Prűd nem vagyok, de ezt a termékcsoportot meghagynám másnak. Nagyfiúk játékai, Big boys-toys? Ugyanaz pepitában. Jópárat elvetettem, mikor is felmerült, hogy mindenki, aki a korábban felsorolt területeken dolgozik, az manager. Már nem úgy, mint a kilencvenes évek elején, amikor a "vállalkozók" voltak a managerek. Mostanra legtöbbször helyesen használják az emberek a manager kifejezést, az ilyen-olyan manager nagyjából az ilyen-olyan ügyintézőnek felel meg (sales manager kb. értékesítési ügyintéző, csak annak ugye kicsit degradáló hangzása van, hogy ügyintéző, pedig az ügyintéző az ügyeket menedzseli, ugye-e?). Managertoys? Nem is olyan rossz, talán mások sem feltétlenül a lilazakós-nyakkendőtűs-makkoscipős menedzserekre asszociálnak a hallatán. Hirtelen -egyáltlán nem reprezentatív- közvéleménykutattunk, és az derült ki, értették az emberek mire is gondoltunk, talán csak kicsit "prémiumabb", drágább termékek jelentek meg a szemeik előtt. Mivel -a többi ötlethez képest mindenképpen- épkézlábnak tűnt, meg aztán meg is tudtam barátkozni a névvel, el lett fogadva.

Tehát: managertoys= olyan játékok, amikkel felnöttek (is ) játszhatnak, igényes, jó minőségű termékek, de nem a legdrágább kategóriából, sok esetben kifejezetten beltéri használatra. Pillanatnyilag is ezek teszik ki a bolt választékának legnagyobb részét. Persze van robbanómotoros, illetve elektromos kültéri autónk is, meg nagy teljesítményű helikopterünk, de az én szívem csücskei az 1/28-as autók, indoor helikopterek, no meg a harckocsik és a kamionok. Van pár építőkészletünk is (kamion nem is nagyon van más kiszerelésben, csak a gazdi által összeszerelősben), javarészt klasszikusok, vagy érdekességek. Sőt, van pár airsoft fegyverünk is -ezek is élethű modelljei az igaziaknak, még lőnek is -kis műanyag golyókkal köpködik össze a szobát-kertet. Na és persze nyitott szemmel nézelődünk, hátha valami olyat találunk, ami belefér a korábban megszabott keretekbe, meg nekünk is tetszik. Mert az nagyon fontos, hogy az én fantáziámat is beindítsa, nekem is tetszen a valami, mert olyat nem szivesen tartanék, ami csak arra jó, hogy forgalmat generáljon, de tudom, hogy nem fog elég örömet okozni. Ezért vannak bizonyos termékek kitiltva a boltból. Nem akarok semmit megnevezni, körülírni, maradjunk annyiban, nem akarok olyasmit tartani, ami csak azért eladható, mert mondjuk nagy és színes, vagy kicsi és olcsó.

Ja, és szép számmal jönnek gyerekek/fiatalok is, akik ugye nem managerek, de tökéletesen megfelelnek a kezdő modellező kritériumainak, miszerint modellezni szeretnének, és most akarják elkezdeni. Na, nekik is tudunk ajánlani jónéhány autót/helikoptert/valamit, nem fognak csalódni.

· 1 trackback

Címkék: kezdetek managertoys magyarázkodok

Egyszer mindennek eljön az ideje.

2008.10.31. 21:17 | streetsta | 3 komment

Nos, a dolgot húztam, halasztottam, de valamikor be kellett következnie: csak elindul a managertoys.hu blogja is.

Még nem teljesen kiforrott, miről is szeretnék/szeretnénk ezen a helyen írni, éppen ezért lazán fogom kezelni a téma kezelést, lesz itt élménybeszámoló, teszt, hangosan gondolkodás, tanácsok, tippek, meg ami belefér. Nem akarom (nem is szoktam) magamat túl komolyan venni, kérlek titeket (esetleg Önöket, de elnézést, én maradok a tegeződésnél, a legnagyobb tisztelettel persze), ti se tegyétek, nem vagyok profi a témában, előfordulhat, hogy bizonyos esetekben tévedek, nem jól látom a dolgokat -nos, ilyenkor be lehet szólni, lehet pontosítani, sőt, ha valakinek fontos közlendője van valamelyik témában, küldje el, lehet, hogy akár posztként itt is helye van.

Szóval a lényeg, nem eszet akarok osztani (ezt csak azért szögezem le, mert biztosan lesznek, akik azt hiszik hogy de, de nem. Komolyan.). Ez az egész egy hobby, kellemes időtöltés, jó játék, nem cél, hogy véresen komolyan vegyük a dolgot, fontos, hogy ehhez tartsuk magunkat.

Pár szó a miértről, és hogyanról: magam hosszú éveken keresztül maketteztem, mindig is érdekeltek a műszaki dolgok, mi hogyan működik, és imádtam a nagy dolgokat kicsiben leutánozni. Apró műanyag, fém, fa alkatrészekből öszeépíteni egy repülő, harckocsi, vagy versenyautó modelljét, sarat, rozsdát imitálni, élethű környezetben elhelyezni komoly kihívás. Sokat kell sok mindent tanulmányozni, hogy valóban értékelhető végeredményt kapjunk -én csak középiskolás szintig jutottam el, igaz akkor sikeres is voltam, a modelljeim nyertek díjakat is, de világos volt, hogy bár sokat tudok pepecselni, de annyit, mint az igazi profik, nem tudok, és nem is akarok "pöcsölni". Meg aztán az akkori nagyok (talán még most is azok, kivéve Horváth Ödönt, akiről sajnos tudom, hogy már nem makettezhet) olyan magas szinten űzték ezt a hobbyt, olyan részletgazdag maketteket csináltak, hogy az a szint elérhetetlennek tűnt. Viszont néha saját kedvemre egy-egy makettet összerekni igen jó móka volt, sőt az még most is, és ezt a vonzódásomat az RC járműveknél is megtartottam (később még ezt kifejtem)

Érdekeltek engem a rádiótávirányítású autók, tankok, repülők is, de ezek akkori árakon (kilencvenes évek eleje) is sok tízezer forintba kerültek -építőkészletben, elektronika, akku, töltő nélkül. Első fizetésem volt 19.000,- Ft, nem nehéz elképzelni, miért is nem vettem 30-40 ezerért egy üres autót, meg a többit mégegyszer ennyiért. Viszont volt lehetőségem kipróbálni párat, meg egyik cimborám is vásárolt egyet magának (na ja, neki jobb fizetése volt...), szóval a vágy megvolt, tudtam milyen klassz egy ilyen mini versenyautó.

Aztán évek múltán betévedtem egy modellboltba, ahol egy kínai gyártású, komplett készletet tettek le elém. Régi nagy kedvencem a japán Tamiya, a makettjeik gyönyörűek, távirányítású autókat és tankokat is gyártanak, japánosan nagyon jó minőségben. Órákat lapozgattam a katalógusokat, ismertem minden modelljüket. Ez a bizonyos kínai gép ismerős volt valahonnan -természetesen egy Tamiya katalógusból, ugyanis egy az egyben lekoppintották a négykerékhajtású, négy független lengőkaros, spirálrugós alvázat, differenciálművekkel, golyóscsapágyakkal, elektronikával együtt. Ára távirányítóval, akkuval, töltővel, összeszerelve nem érte el a negyvenezer forintot. Vajúdtam egy keveset, aztán megvettem.

Ahogy a Fókuszban mondanák: Zoltán még nem tudta, de ezzel al lépéssel megváltozott élete, egy lavina indult el. Persze nem akartam sok pénzt elverni, de kellett ez-az. Aztán a négykerékhajtású Mitsubishi Lancer kb. egy évre parkolópályára került, porosodott az egyik polcon -egyszerűen nem volt időm, hogy használjam, előtte feltöltsem az akkukat, elmenjek egy parkolóba vagy pályára. Kellett valami, amivel a szobában is tudok játszani. Hallottam a japán Kyosho Mini Z sorozatáról, ami egy hiper precíz 1/28-as méretarányú, rádiótávirányítású modellcsalád, de sajnos nem éppen olcsó. Viszont akkoriban jelent meg a Carson Xmods, ugyanebben a méretarányban, töredék pénzért. Megvettem az elsőt és beleszerettem. Kicsi, gyors, a szoba pont elég neki, egy készlet mikroceruza elemmel/akkuval majd egy órát megy -ideális játszó autó, akár driftelni is lehet vele összkerekes felépítésben. Bárkinek mutattam meg, csak ámult. Belemerültem a témába, tuning alkatrész forgalmazókat kutattam fel, és úgy éreztem, másnak is tetszene ez a dolog. Felfedeztem egy gyártót, aki nagyon jó minőségű 1/28-as autókat kínál, igen kedvező áron. És nálunk senki nem foglalkozik a márkával. Innen már csak egy lépés volt, hogy eljussak odáig (illetve ekkor még ketten gondolkoztunk a dologban, csak cimborám idő hiányában most már nem tud részt venni a dologban), hogy bizony boltot kéne nyitni. Az Iwaver képviselőivel személyesen is találkoztunk, illetve egyéb vonalakon is körülnéztünk, szerveztünk, kerestünk, aztán ennek a nagy szervezkedésnek a managertoys.hu.lett a vége.

Miért managertoys? Nos ezt legközelebb megmagyarázom így is többet szövegeltem a kelleténél.

Címkék: kezdetek managertoys magyarázkodok